Sajnos nem kaptam meg a gondozónői állást.
Állítólag nagyon jó voltam, meg minden, csak inkább óvónőt választottak, aki tart majd fejlesztő foglalkozásokat is.
Ok. Óvónőt a 0-3 éves kor közötti gyerekek mellé...
Úgy, hogy jelenleg van egy oviból érkezett dajka, egy Csana végzettségű fiatalka lány, és még valaki, akinek nem tudom a végzettségét, csak azt, hogy minimum 25 hetes terhes.
A gond az, hogy az óvónő arra szerzett diplomát, hogy hogy kell nevelni, gondozni a 3-6 éves gyerekeket, nem arra, hogy mi kell a 0-3 éves gyerekeknek. Mellékesen szerintem baromira nem kell olyan foglalkozásokat tartani egy olyan csoportban, ahol átlag 1,5-2 éves gyerekek vannak, amihez óvónő kell.
A dajka meg jól láthatóan magába szívta az ovis temperamentumot (innen is látszik, hogy mást igényelnek az ovisok, és mást a bölcsisek), ugyanis állandóan kifejezte nemtetszését, hogy miért babusgatom őket, "csak rám fognak szokni"!
Kicsit el voltam kenődve, de az igazság az, hogy már beláttam, ennek így kellett lennie. Eleve a dajka miatt rossz szájízzel jöttem el. Meg hülye helyen van, nem lenne nekem olyan egyszerű oda járnom. Nem nyugtatgatom magam, mert ettől függetlenül szerettem volna, nagyon jól éreztem magam, és a gyerekekkel is nagyon gyorsan sikerült egymásra hangolódnunk. De ennek így kellett lennie! :(
2012. november 29., csütörtök
2012. november 22., csütörtök
Ego baby
Egy 2,5 éves kiscsaj szerintem full ego. Ez persze nálunk is így van.
Beáll Dóri a tükör elé, nézegeti magát, mosolyog, pörög-forog, pózol, majd elégedetten nyugtázza, hogy
Beáll Dóri a tükör elé, nézegeti magát, mosolyog, pörög-forog, pózol, majd elégedetten nyugtázza, hogy
"Anya, én úgy szeretem magamat!!!!"
És ezt minden nap... :)
Bölcsi
Szóval igen, felhívtam a bölcsit! :)
Holnap megyek próbanapra, reggel 8-13:30-ig leszek, míg le nem fekszenek a gyerekek.
Kicsit nagyon be vagyokszarva sózva, minden bajom van, már előre látom, hogy bajos lesz a reggeli indulás!
Ha esetleg bejönnek a terveim, akkor amint választ kapok, már adom is be a felmondásomat, és csak remélni tudom, hogy nem akarnak itt tartani 30 napot!
Ötlet, hogy mivel kedveskedhetnék a gyerekeknek? Muffinok és egyéb sütikék kilőve, vannak bölcsik, akik nem szeretik a "kintről" hozott kaját!
Holnap megyek próbanapra, reggel 8-13:30-ig leszek, míg le nem fekszenek a gyerekek.
Kicsit nagyon be vagyok
Ha esetleg bejönnek a terveim, akkor amint választ kapok, már adom is be a felmondásomat, és csak remélni tudom, hogy nem akarnak itt tartani 30 napot!
Ötlet, hogy mivel kedveskedhetnék a gyerekeknek? Muffinok és egyéb sütikék kilőve, vannak bölcsik, akik nem szeretik a "kintről" hozott kaját!
2012. november 15., csütörtök
Sors?
Nem is tudom, hol kezdjem....
Nem is tudom, le merjem-e írni....
Nem is tudom.....
Anno, mikor még nem hittem abban, hogy bejuthatunk az önkormányzati bölcsibe elmentünk és megnéztünk jóóóó sok magánbölcsit. Egyetlen bölcsi volt szimpatikus mind közül, de az nagyon.
Mióta tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni, azóta böngészem az összes olyan oldalt, ahova előszeretettel töltenek fel bölcsik, napközik állásajánlatokat.
Kedd délelőtt rábukkantam egyre. El is küldtem a jelentkezésemet, hisz Dunakeszin van, jajj de jó, mi kell még....
Még kedd este kaptam egy e-mailt, hogy kérik, jelentkezzek telefonon, hogy megbeszélhessünk egy személyes találkozót.
Melyik bölcsiből jött az e-mail? Na melyikből? Abból, az egyetlen hiperszuper bölcsiből, ami nekem nagyon szimpatikus volt.
Őszinte leszek. Még nem mertem telefonálni, pedig ismerem is a csajt, aki küldte az e-mailt, hisz vele beszéltem mindig, ha kérdésem volt a bölcsivel kapcsolatban.
Tudom, hogy hülye vagyok, de nem merem....
„A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paolo Coelho)
Nem is tudom, le merjem-e írni....
Nem is tudom.....
Anno, mikor még nem hittem abban, hogy bejuthatunk az önkormányzati bölcsibe elmentünk és megnéztünk jóóóó sok magánbölcsit. Egyetlen bölcsi volt szimpatikus mind közül, de az nagyon.
Mióta tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni, azóta böngészem az összes olyan oldalt, ahova előszeretettel töltenek fel bölcsik, napközik állásajánlatokat.
Kedd délelőtt rábukkantam egyre. El is küldtem a jelentkezésemet, hisz Dunakeszin van, jajj de jó, mi kell még....
Még kedd este kaptam egy e-mailt, hogy kérik, jelentkezzek telefonon, hogy megbeszélhessünk egy személyes találkozót.
Melyik bölcsiből jött az e-mail? Na melyikből? Abból, az egyetlen hiperszuper bölcsiből, ami nekem nagyon szimpatikus volt.
Őszinte leszek. Még nem mertem telefonálni, pedig ismerem is a csajt, aki küldte az e-mailt, hisz vele beszéltem mindig, ha kérdésem volt a bölcsivel kapcsolatban.
Tudom, hogy hülye vagyok, de nem merem....
„A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paolo Coelho)
2012. november 14., szerda
Illatos mézeskalács
Illatos mézeskalács receptet találtam, és ha nem fogyóznék most határtalan lelkesedéssel, akkor biztos, hogy el is készíteném a héten, így csak csorgatom a nyálam, és reménykedek, hogy nemsokára ehetek ilyet is.
2012. november 12., hétfő
Tervek
A suliban tanultak hatására elég komolyan elméláztam azon, hogy mit szeretnék csinálni az életemben.
A gyerekek mindig nagyon közel álltak hozzám. Azt hiszem nem is tagadhatom, hogy mennyire érzékeny vagyok, és mennyire nehezen viselem egy gyermek szenvedését, legyen az egy betegség miatt, vagy bántalmazás vagy elhanyagolás következtében.
Azt nem tudom, hogy ilyen érzékenyen bírnám-e. Mindenesetre azt tudom, hogy mit akarok. Még ki kell találnom, hogy hogyan, de az biztos, hogy SEGÍTENI. Lehet, hogy "csak" érzelmi segítséget tudok nekik nyújtani, tényleg nem körvonalazódott még bennem a dolog igazán, csak azt tudom, hogy nekem segítenem KELL!!!
A gyerekek mindig nagyon közel álltak hozzám. Azt hiszem nem is tagadhatom, hogy mennyire érzékeny vagyok, és mennyire nehezen viselem egy gyermek szenvedését, legyen az egy betegség miatt, vagy bántalmazás vagy elhanyagolás következtében.
Azt nem tudom, hogy ilyen érzékenyen bírnám-e. Mindenesetre azt tudom, hogy mit akarok. Még ki kell találnom, hogy hogyan, de az biztos, hogy SEGÍTENI. Lehet, hogy "csak" érzelmi segítséget tudok nekik nyújtani, tényleg nem körvonalazódott még bennem a dolog igazán, csak azt tudom, hogy nekem segítenem KELL!!!
2012. november 11., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)