Nem is tudom, le merjem-e írni....
Nem is tudom.....
Anno, mikor még nem hittem abban, hogy bejuthatunk az önkormányzati bölcsibe elmentünk és megnéztünk jóóóó sok magánbölcsit. Egyetlen bölcsi volt szimpatikus mind közül, de az nagyon.
Mióta tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni, azóta böngészem az összes olyan oldalt, ahova előszeretettel töltenek fel bölcsik, napközik állásajánlatokat.
Kedd délelőtt rábukkantam egyre. El is küldtem a jelentkezésemet, hisz Dunakeszin van, jajj de jó, mi kell még....
Még kedd este kaptam egy e-mailt, hogy kérik, jelentkezzek telefonon, hogy megbeszélhessünk egy személyes találkozót.
Melyik bölcsiből jött az e-mail? Na melyikből? Abból, az egyetlen hiperszuper bölcsiből, ami nekem nagyon szimpatikus volt.
Őszinte leszek. Még nem mertem telefonálni, pedig ismerem is a csajt, aki küldte az e-mailt, hisz vele beszéltem mindig, ha kérdésem volt a bölcsivel kapcsolatban.
Tudom, hogy hülye vagyok, de nem merem....
„A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paolo Coelho)
5 megjegyzés:
Mucika, de miért??
Mert ha felhívom, és találkozunk, és nem felelek meg, akkor (mivel ez a bölcsi az ászok ásza) egyértelmû, hogy csak rosszabb lehet.
Tudom, hogy hülyeség, mégis...
Hát ez szuper,ne habozz,nehogy lecsússz a lehetőségről A LEHETŐSÉGRÖL!!!!
Naaa???felhívtad??:)
Ugye már felhívtad a bölcsit? :)
ejjbejj
Megjegyzés küldése